Shen Wenlan
Kapcsolati státusz: Házas
Kaszt:
Életkor: 0
Partner:
Bemutatkozás: Shen Wenlan egy kisebb, békésebb vérfarkasklánból származik, amelynek tagjai nem hódításaikról és harci erejükről, hanem gyógyítóikról, tudósaikról és kiváló tárgyalóikról váltak ismertté. Wenlan már fiatalon megtanulta, hogy egy pontosan megválasztott mondat néha többet érhet egy kivont kardnál. Bár jártas a fegyverforgatásban, mindig csak akkor harcol, ha a békés megoldás minden lehetősége kudarcot vallott.
Nyugodt, művelt és türelmes férfi, akinek halk hangját gyakran tévesztik engedékenységnek. Valójában rendkívül makacs, éles eszű és nehezen megfélemlíthető. Nem vágyik vezéri rangra, mégis sokan fordulnak hozzá tanácsért, mert képes úgy átlátni az emberek indulatain, hogy közben nem ítéli el őket. A Vörös Hold Klánban ő az, aki sebeket lát el, vitákat simít el, és kimondja azokat az igazságokat, amelyeket mások nem mernek a fővezér elé tárni.
Zhenyuval évekkel korábban, egy határvidéki összecsapás után találkozott. A klánvezér súlyosan megsebesült, de még saját embereit sem engedte a közelébe. Wenlan minden elővigyázatosság nélkül közölte vele, hogy ha továbbra is úgy viselkedik, mint egy sértett kölyök, akkor valóban meghalhat – csak éppen nem hősként, hanem a saját ostobasága áldozataként. Zhenyu először dühösen el akarta küldeni, végül azonban Wenlan volt az egyetlen, akinek megengedte, hogy ellássa a sebeit.
Kapcsolatuk vitákkal, türelmetlen szóváltásokkal és hosszú hallgatásokkal kezdődött. Wenlan nem félt ellentmondani Zhenyunak, Zhenyu pedig lassan felismerte, hogy a férfi nem uralkodni akar felette, és nem is megváltoztatni próbálja. Egyszerűen nem engedi, hogy saját indulatai elpusztítsák. Wenlan a féktelen harcos mögött azt a férfit látta, aki minden erejével a családját és a klánját védi, még akkor is, ha közben önmagában és másokban is kárt tesz.
Wenlan idővel nemcsak Zhenyu társa, hanem családjának biztos pontja is lett. Jianfeng és Rui’an sosem pusztán apjuk párjaként tekintettek rá. Wenlan nem próbálta átvenni egy szülő helyét, mégis ő volt az, akihez a fiúk akkor fordulhattak, amikor Zhenyu elvárásai túl súlyossá váltak.
Jianfeng halála után Wenlan tartotta egyben mindazt, ami a családból megmaradt. Nem próbálta enyhíteni Zhenyu gyászát üres vigasszal, és nem kérte, hogy felejtse el a fiát. Mellette maradt akkor is, amikor a fővezér mindenkit eltaszított magától, és csendben viselte azokat a dühös szavakat, amelyek mögött valójában önvád és tehetetlenség rejtőzött. Wenlan maga is fiaként szerette Jianfenget, ám saját fájdalmát háttérbe szorította, hogy megakadályozza Zhenyut abban, hogy egy újabb háborúban próbáljon meghalni vele együtt.
Rui’anban sosem Jianfeng helyettesét látta. Már gyermekkorában felismerte, hogy a másodszülött egészen másfajta vezető lehet: olyasvalaki, aki nem félelemmel, hanem bizalommal képes egyesíteni a klánokat. Ezért Rui’an távozását sem tekinti gyávaságnak vagy árulásnak. Úgy véli, a fiúnak el kellett hagynia az erdőt, hogy megtalálja saját hangját, mielőtt apja és a klánok elvárásai végleg elnémítanák.
Wenlan nem tudja pontosan, hol él most Rui’an, vagy milyen néven jár az emberek között, de biztos benne, hogy egy napon vissza fog térni. Talán azt is sejti, hogy a fiú nem egyedül érkezik majd haza. Zhenyu tervét, amely szerint a császár öccsét állítaná Rui’an mellé, veszélyesen vakmerőnek tartja, mégsem ellenzi teljesen. Jól látja ugyanis, hogy Zhenyut nem pusztán a hatalomvágy vezeti: a fővezér ranggal, szövetségekkel és egy erős társsal próbálja megvédeni az egyetlen fiát, akit még nem veszített el.
Wenlan a Vörös Hold Klán csendes ereje. Nem ő áll a csaták élére, de gyakran neki köszönhető, hogy egyáltalán marad valaki, aki hazatérhet belőlük. Zhenyu a tűz, amely megvédi és időnként felperzseli az erdőt; Wenlan pedig a mély víz, amely nem eloltani akarja ezt a tüzet, hanem megakadályozni, hogy mindent felemésszen.