Lang Zhenyu
Kapcsolati státusz: Kapcsolatban
Kaszt: vérfarkas
Életkor: 38
Partner: Shen Wenlan
Bemutatkozás: Lang Zhenyu a Kínát borító ősi erdőségek legerősebb vérfarkasklánjának, a Vörös Hold Klánnak a vezére. A vidéken élő falkák hivatalosan önállóan uralják saját területeiket, mégis Zhenyut tekintik a klánok fővezérének – részben az ereje, részben pedig azért, mert kevesen mernek nyíltan szembeszállni vele.
Forrófejű, büszke és ösztönös harcos, aki soha nem a biztonságos távolból irányítja az embereit. Ha csata tör ki, rendszerint ő ér elsőként az ellenséghez, és utolsóként hagyja el a harcteret. Emberei nemcsak a rangja miatt követik, hanem mert tudják: Zhenyu soha nem kérne tőlük olyasmit, amit maga ne lenne hajlandó megtenni.
A falkák közötti állandó területi viszályok azonban lassan felemésztik az erdőt. Zhenyu uralma alatt a Vörös Hold Klán számtalan ütközetet megnyert, de minden győzelem újabb ellenséget és újabb veszteségeket hozott. A külvilágban ezért nemcsak hatalmas vezetőként, hanem veszélyes férfiként ismerik, akivel nem ajánlatos szóba elegyedni. Sokan úgy vélik, hogy végül éppen az örökös harcok fogják a vesztét okozni.
Két fia született. Elsőszülöttje, Lang Jianfeng apjához hasonlóan vakmerő és harcias férfi volt, akit mindenki a klán természetes örökösének tartott. Tizenkilenc évesen azonban életét vesztette egy véres összecsapásban. Halála megtörte Zhenyut, még ha gyászát indulattal, újabb hadjáratokkal és egyre szigorúbb fegyelemmel próbálja is elfedni. Titokban önmagát okolja azért, hogy Jianfeng túlságosan hasonlóvá vált hozzá, és ugyanúgy gondolkodás nélkül rohant bele egy olyan csatába, amelyből nem térhetett vissza.
A vezéri rang így Zhenyu másodszülött fiára, a tizennyolc éves Lang Rui’anra szállt volna. Rui’an azonban egészen más természetű, mint az apja és egykori bátyja. Halk szavú, megfontolt és diplomatikus; inkább szövetséget köt, mint háborút indít. Nem gyáva, de az erejét nem a kegyetlenségben, hanem az önuralomban látja. Olyan figyelemmel hallgat meg másokat, amely miatt még azok is képesek megbízni benne, akik egyébként ellenségként tekintenének a klánjára.
Jianfeng halála után Zhenyu azt várta tőle, hogy azonnal elfoglalja bátyja helyét, Rui’an azonban nem volt hajlandó egy olyan örökség élére állni, amely még mindig testvére vérétől volt terhes. Nem akart apja újabb fegyverévé válni, és nem akarta ugyanazt az utat járni, amely Jianfeng halálához vezetett. Elhagyta az erdőt, hogy megismerje azt a világot, amelyet egy napon talán vezetnie kellene.
A klánok között hamar elterjedt, hogy Zhenyu egyetlen életben maradt örököse hitvány módon megfutamodott a kötelessége elől. Kevesen tudják, hogy Rui’an nem a rangjától menekült, hanem másfajta vezetővé próbál válni, mint az apja.
Az emberek között a Hang Jüan nevet vette fel. Ehhez az identitáshoz egy huszonkét éves hongkongi biológiatanár életét építette fel, így senki sem kereste benne a Vörös Hold elveszett örökösét. A mágikus növényvilág, az erdők és a természetfeletti élőlények tanulmányozásának szentelte magát, később pedig továbbképzési lehetőséget kapott a kínai császári palotában. A külvilág egy lelkes, kissé szétszórt, folyton új felfedezésekre vágyó fiatal tanárként ismeri – nem pedig olyan férfiként, akinek egy napon több vérfarkasklán sorsa kerülhet a kezébe.
Mielőtt azonban megkezdhette volna munkáját a kínai udvarban, egy ismeretlen erő kiragadta megszokott életéből, és a koreai császári palotába vitte. Rui’an maga sem értette, ki vagy mi hívta oda. Ott találkozott először Zhuan Jingyivel, Kína császárának öccsével.
Jingyi akkor éppen úgy érezte, hogy mindenki csak politikai értéket lát benne. Bátyja Koreába küldte, hogy egy hercegi kapcsolat segítségével biztosítsa helyét, ám a tervezett kötelék nem született meg. Mire Hang Jüan megjelent előtte, Jingyi már abban sem volt biztos, hogy bárki önmagáért választhatná őt.
Az idegen tanár azonban nem a császár öccsét látta benne. Érdeklődött a tudása iránt, meghallgatta a panaszait, megnevettette, és azt mondta neki, hogy nem vele van baj – csupán eddig rossz emberek között kereste azt, amire vágyott. Amikor először érintették meg egymást, mindkettőjük testén különös, elektromos melegség futott végig. Jingyi azonnal felismerte benne a kötődést, amely két valódi társ között csak egyszer alakulhat ki.
Hang Jüan eleinte értetlenül és zavartan fogadta a történteket, de rövid idő alatt világossá vált számára, hogy Jingyiért még a császárral is hajlandó lenne szembeszállni. Nem a hercegi rangjáért, hanem azért a csendes, magányos fiúért, akit a palota aranykalitkája mögött megismert. Jingyi bátyja, Jianhong végül elfogadta a köztük kialakult kapcsolatot, és engedélyezte, hogy öccse Hang Jüan oldalán térjen vissza Kínába, majd vele együtt ismerje meg a birodalmakat.
Jingyi azonban még mindig csak Hang Jüant ismeri. Nem tudja, milyen néven született, mit hagyott maga mögött az erdőben, vagy miért figyelnek rá olyan különös csenddel az állatok. Azt sem sejti, hogy az egyszerű tanár, akiben megtalálta valódi társát, valójában annak a vérfarkasvezérnek az egyetlen életben maradt fia, akinek nevétől még a birodalmak uralkodói is óvakodnak.
Rui’an nem azért hallgat, mert nem bízik benne. Attól tart, hogy amint Jingyi megismeri a származását, minden őszinte pillanatuk politikai számítássá változik. Fél attól is, hogy a herceg azt gondolná: találkozásukat Zhenyu rendezte el, a kötődés pedig csupán egy újabb eszköz arra, hogy a császári családot az erdei klánokhoz láncolják.
Zhenyu eközben valóban arra készül, hogy társat találjon megmaradt örököse mellé. Olyan férfit keres, akinek neve, rangja és befolyása elég erős ahhoz, hogy Rui’ant visszavezesse a klánba, és egy napon vele együtt uralkodjon az erdő falkái felett. Választása éppen Jingyire esett.
A kínai udvar egyik ünnepségén Zhenyu személyesen kereste fel Jianhongot. Először az erdőben zajló kisebb-nagyobb összecsapásokról és az utóbbi hónapok veszteségeiről beszélt, majd lassan Jingyire terelte a szót. A császár hamar felismerte a kedves mondatok mögött rejlő valódi szándékot, és ösztönösen maga mögé húzta az öccsét.
Jianhong úgy véli, a rettegett fővezér egy ismeretlen, száműzött örökös számára akarja megszerezni Jingyit. Zhenyu pedig azt hiszi, még meg kell találnia azt a férfit, aki képes lenne társként állni Rui’an oldalán. Egyikük sem tudja, hogy a döntés már megszületett: Jingyi és Rui’an találkoztak, felismerték egymásban a kötődést, és valamilyen módon már választottak is.
Zhenyu társa, Shen Wenlan egy kisebb, békésebb klánból származik, amelynek tagjai nem hódításaikról, hanem gyógyítóikról, bölcs tanácsadóikról és a falkák közötti viszályok elsimításáról váltak ismertté. Wenlan fiatal korától kezdve több időt töltött sebek összevarrásával és békék megkötésével, mint fegyverforgatással, ám nyugodt természete mögött olyan szilárd akarat rejlik, amelyet még Zhenyu sem tud megtörni.
Évekkel korábban, egy határvidéki összecsapás után találkoztak először. Zhenyu súlyosan megsebesült, de makacsságában még saját embereinek sem engedte, hogy segítsenek rajta. Wenlan minden tiszteletet félretéve közölte vele, hogy ha továbbra is úgy viselkedik, mint egy sértett kölyök, akkor klánvezérként fog meghalni, de bölcs férfiként biztosan nem. Zhenyu dühében majdnem kidobatta a táborból – végül azonban Wenlan volt az, akinek megengedte, hogy ellássa a sebeit.
Kapcsolatuk nem szelíd udvarlással kezdődött, hanem vitákkal, makacs hallgatásokkal és azzal, hogy Wenlan újra meg újra hajlandó volt Zhenyu szemébe mondani mindazt, amit mások csak a háta mögött mertek kimondani. Zhenyu idővel ráébredt, hogy Wenlan nem megváltoztatni akarja őt, hanem megakadályozni abban, hogy saját indulatai emésszék fel. Wenlan pedig meglátta a féktelen harcos mögött azt a férfit, aki minden dühös tettével valójában azokat próbálja megvédeni, akiket szeret.
Jianfeng halála után Wenlan maradt az egyetlen, aki képes volt áttörni Zhenyu gyászán. Nem próbálta elvenni tőle a fájdalmat, és nem kérte, hogy bocsásson meg önmagának. Egyszerűen mellette maradt akkor is, amikor Zhenyu mindenki mást eltaszított magától.
Wenlan Rui’an távozását sem tekintette árulásnak. Egyedül ő értette meg, hogy a fiúnak el kell hagynia az erdőt ahhoz, hogy ne váljon apja vagy bátyja másolatává. Bár nem tudja, milyen nevet használ, vagy hol telepedett le, mindvégig biztos volt benne, hogy Rui’an egyszer visszatér – nem megtört örökösként, hanem olyan vezetőként, aki talán képes lesz lezárni az apja által elkezdett háborúkat.
Wenlan azt is pontosan látja, mi rejlik Zhenyu házassági terve mögött. A fővezér nem csupán szövetséget akar kötni a császári udvarral. Rettenetesen fél attól, hogy második fiát is elveszíti, ezért ranggal, kötelességgel és egy kijelölt társsal próbálja visszakényszeríteni őt az oldalára.
Amit egyikük sem sejthet, az az, hogy mire Zhenyu megpróbálja bemutatni egymásnak Rui’ant és Jingyit, nem két idegen fog egymással szemben állni. Csupán egy herceg és egy tanár, akiknek egyszerre kell majd felismerniük, hogy az eddig ismert igazság csupán egy gondosan felépített álca volt.