Zhuan Jingyi
Kapcsolati státusz: Egyedülálló
Kaszt:
Életkor: 16
Partner: Hang Jüan / Lang Rui\'an
Bemutatkozás: Zhuan Jingyi a kínai császár egyetlen életben maradt öccse. Hercegként születése óta körülvette a pompa, a tudás és a biztonság, mégis hosszú éveken át úgy érezte, hogy az egész palota csupán egy gyönyörűen berendezett aranykalitka. Kína legjobb professzorai tanították, hat nyelven beszél anyanyelvi szinten, szeret olvasni és festeni, a növényekhez pedig különösen erős kötődés fűzi. A rózsák illata édesanyjára emlékezteti, akiből az idő múlásával már alig őrzött meg mást, csak ezt az egyetlen emléket.
Szüleit még gyermekkorában veszítette el, nevelése pedig bátyjára, Zhuan Jianhongra maradt. Gyermekként szoros kapcsolatban álltak egymással: Jingyi emlékszik rá, hogy amikor félt, Jianhong ölében aludhatott el, és egykor a bátyja rajongással védelmezte. A császári családon belüli hatalmi félelmek azonban lassan közéjük álltak. Apjuk azt tanította Jianhongnak, hogy koronázása után minden testvérében lehetséges ellenséget kell látnia. Mire Jingyi maradt az egyetlen életben lévő öccse, Jianhong már úgy vélte, csak akkor tarthatja biztonságban, ha elzárja a külvilágtól – és részben önmagától is.
Jingyi ezért éveken át alig hagyhatta el a lakrészét. A szolgák ellátták, de ritkán beszéltek hozzá, valódi társaságot pedig szinte kizárólag a tanítói és a könyvei jelentettek számára. Megtanulta, hogyan kell tökéletes hercegként viselkedni, de arról senki sem kérdezte meg, milyen ember szeretne lenni. Sokáig úgy hitte, hogy csupán a császári család tartaléka: egy második lehetőség arra az esetre, ha Jianhonggal történne valami.
A bezártság félénkké és bizonytalanná tette, de nem törte meg teljesen. Jingyi intelligens, kíváncsi és a vártnál jóval csípősebb humorú fiatal férfi. Nem reagál jól az üres hízelgésre, és ha biztonságban érzi magát, szívesen ugrat másokat. Érzékenysége ellenére pontosan tisztában van saját műveltségével és képességeivel. Szelíd természete nem engedelmességet jelent: ha végre eldönti, mit szeretne, meglepő határozottsággal képes kiállni érte.
Jianhong egy időre Koreába küldte, hogy a két birodalom közötti szövetséget Jingyi és Choson Soobin herceg kapcsolatával erősítse meg. A két fiatal között kialakult valamiféle közelség, Soobin pedig elsőként mutatta meg Jingyinek, milyen érzés lehet egyszerűen önmagának lenni. Mellette hagyta el először igazán a palota által kijelölt szerepét, és ő mondta ki előtte először, hogy nemcsak könyvekből szeretné megismerni a világot.
A remélt kapcsolat azonban nem teljesedett be. Jingyi sokáig úgy élte meg Soobin távolságtartását, hogy ismét nem bizonyult elég jónak valaki számára. Csak később értette meg, hogy a herceg nem elutasítani akarta, hanem elvezetni ahhoz a férfihoz, akit a sors valóban neki szánt. Soobin talán már akkor is többet tudott Jingyi jövőjéről, mint amennyit elárulhatott neki.
Nem sokkal később egy ismeretlen erő a koreai palotába sodorta Hang Jüant, a huszonkét éves hongkongi biológiatanárt. Első találkozásuk véletlennek tűnt: egy rémült idegen magyarázatot keresett arra, hogyan került egyik pillanatról a másikra egy másik birodalomba, Jingyi pedig éppen egy újabb csalódás után próbálta elrejteni magányát.
Hang Jüan nem politikai lehetőséget látott benne, hanem egy intelligens, gyönyörű és mélységesen magányos fiatal férfit. Jingyi pedig olyan emberrel találkozott, aki a rangja helyett a gondolataira volt kíváncsi. Beszélgetésük során mesélt neki az aranykalitkáról, bátyjáról és arról az érzésről, hogy senkinek sem kell igazán. Hang Jüan erre nem udvari vigaszt adott: egyszerűen közölte vele, hogy nem Jingyivel van baj, csupán eddig rossz emberek között kereste azt, amire vágyott.
Amikor először megfogták egymás kezét, különös melegség és elektromos bizsergés futott végig rajtuk. Jingyi azonnal felismerte a kötődést, amely két valódi társ között csak egyszer születhet meg. Hang Jüan kezdetben nem értette, mi történt vele, mégis kijelentette, hogy Jingyiért akár Kína császárával is hajlandó volna szembeszállni. Jingyi ekkor először érezte, hogy valaki nem kötelességből, politikai érdekből vagy a koronához fűződő hűségből választaná őt.
Jianhong végül elfogadta a köztük kialakult köteléket, és választási lehetőséget adott az öccsének: maradhat a koreai palota újabb kalitkájában, vagy hazatérhet vele, majd Hang Jüan oldalán megismerheti Kínát és a többi birodalmat. Jingyi a hazatérést választotta. Nem azért, mert ismét engedelmeskedni akart a bátyjának, hanem mert hosszú idő után először elhitte, hogy otthon is lehet szabad.
Hang Jüan azonban olyan titkot őriz előtte, amely alapjaiban változtathatja meg mindazt, amit Jingyi a találkozásukról gondol. A férfi, akit egyszerű tanárként és tudósként ismert meg, valójában Lang Rui’an, az erdei vérfarkasklánok fővezérének eltűnt örököse. Jingyi egyelőre nem tudja, milyen néven született a társa, miért reagál rá különös módon a természet, vagy milyen uralkodói rang várhat rá az erdőben.
Hazatérése után Jingyi és Jianhong kapcsolata lassan gyógyulni kezdett. A császár megadta neki a herceget megillető szabadságot, és először vállalta nyíltan, hogy nem gyűlöletből tartotta bezárva, hanem mert képtelen volt más módon szembeszállni az apjuk által belé nevelt félelemmel. Jingyi pedig az elveszett évek ellenére sem akar bosszút állni rajta. Mindennél jobban vágyik arra, hogy ismét azt a bátyját lássa benne, akinek a karjaiban gyermekkorában biztonságban érezte magát.
A Zhuan család vére több mágikus nép örökségét hordozza, Jingyi képességeit azonban a bezártsága miatt éveken át szándékosan elnyomták. Erős omega vonásokkal rendelkező Enigma, akiben több különböző alak és erő is szunnyadhat. Elsőként vízi öröksége ébredt fel: Jianhong segítségével halványkék uszonyú sellővé változott. Bár az átalakulás fájdalmas volt, Jingyi számára mégis a szabadság egyik első valódi pillanatát jelentette. Először tapasztalta meg, hogy nem gyenge vagy jelentéktelen – csupán sosem engedték felfedezni, mire képes.
Most más királyságok mágiáját és saját származását készül megismerni. Jianhong azt reméli, hogy öccse a császári család képviselőjeként segítheti majd a birodalmak közötti kapcsolatokat, miközben Hang Jüan tudósként járja a mágikus világot. Jingyi még nem sejti, hogy ez a szerep jóval közelebb vezeti majd a vérfarkasklánokhoz, mint azt bármelyikük tervezte.
Az erdők rettegett fővezére, Lang Zhenyu ugyanis már felfigyelt rá. A férfi a császári udvar és a klánok közötti szövetség lehetőségét látja Jingyiben, ezért őt szánná megmaradt fia mellé. Jianhong azonnal felismerte a vezér kedves szavai mögött rejlő szándékot, és ösztönösen maga mögé húzta az öccsét. Egyikük sem tudja, hogy Zhenyu kiválasztott örököse és Jingyi titokzatos biológiatanára ugyanaz a személy.
Így Jingyi ismét egy mások által előkészített politikai kapcsolat középpontjába kerül – ezúttal azonban a sors megelőzte a császárokat és a klánvezéreket. A férfit, akit mellé akarnak rendelni, már saját akaratából választotta. Csupán azt nem tudja még, hogy amikor Hang Jüan valódi neve napvilágra kerül, képes lesz-e különválasztani Rui’an őszinte érzéseit attól a hatalmi játszmától, amely akaratukon kívül köréjük épült.